Ritkábban hordom a saját szép színes fülbevalóimat, mint azt gondolnák, valamiért a készítésük okozza a nagyobb boldogságot. A legnagyobb öröm, ha valaki másnak odaadhatom. Azért néha besurran egy-egy darab, amit hordok, hordok és hozzám nő. Ez itt ilyen, ez itt most én vagyok. Azt viszont nem szeretem, hogy mindig túllépek magamon, így töröltem innen is szinte az összes régebbi fotót. Lehet, hogy ez fejlődés. Vagy az, hogy amikor az ember alkot, akkor csak az itt és most számít, semmi más :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése